A Hamvakból Életre Kelt Főnix

Ne alkudj meg. Igenis létezik az a vadon vágtató korom fekete ló,aki nem megállítani akar, hanem Veled rohanni. Aki motivál és bizonyít. Aki nem enged el, bárhogy alakul. Mert legbelül tudod, hogy Te sosem a fehér lovacskára vágytál az istállóból. A legvadabbra a mezőről. Aki egyszerre vonz mágnesként és rémít halálra. Mert tudod, hogy pont olyan, mint Te..

Felismerés..

Sokáig halogattam ezt a bejegyzést, már vagy két hete azon gondolkozom, hogy meg kéne írni, de valahogy most jött el az ideje.

Kezdeném az elején.
Sokat járt az agyam. (Tudod, hogy feszt jár, ha kell, ha nem.
De most kellett. Nagyon is. )

Tehát rájöttem, megéreztem, és összeraktam pár dolgot, amit most Veled is meg fogok osztani. Igaz, ha nem álmodtam, akkor beszéltünk róla, de szeretném nyomatékosítani, mert lehet, hogy haluztam vagy tényleg álmodtam vagy nem tudom..

Kezdeném a bocsánatkérésednél.
Az azért volt, mert tudtad, ha írsz nekem, válaszolni fogok. Fel akartad velem venni a kapcsolatot, ehhez tökéletes volt egy bocsánatkérés. Az őszinte volt. Mert bánod. A mai napig.
Te is tudod, én is tudom.


Az utána következő gondolatmeneted szerintem arra ment ki, hogy megbánts, hogy elmarj magad mellől. (Nem jött össze! )

Talán az volt ennek az oka, hogy ne fájjon annyira ez az egész. Ha tudod, hogy haragszok Rád, mert megbántottál, akkor könnyebb elengedni.
Na ezt ezzel a lendülettel felejtsd is el. Ennél már az is jobb lett volna, ha nem is írsz és nem beszélünk azóta se.
Viszont egy nagyon fontos dolgot ki szeretnék emelni mindenféleképpen! Volt ugye az a bizonyos mondat: "hogyan veszíted el azt ami soha nem volt a tiéd?"
Ez volt a legnagyobb hazugság az egészben. Mindig az enyém voltál. Ahogy én a Tiéd. És mindig is az enyém leszel. Ahogy én a Tiéd. A mai napig az enyém vagy.
Te is tudod, én is tudom.


Miért is? Mert egymáshoz tartozunk. Mert ikerlángok vagyunk. Ketten alkotunk egy egészet. A legdurvább, hogy ezen senki és semmi nem változtathat, még mi sem. Lehetünk akárkivel párkapcsolatban, történhet akármi, lehetünk akárhol. Akkor is vonzzuk egymást. Ezért. Mert összetartozunk. Nem hiába érezzük egymás gondolatait, fájdalmát, érzéseit. Múlt héten is éreztem háromszor is, hogy rám gondoltál. El is kezdtem írni az smst-t, hogy ahhoz képest, hogy nem vagy az enyém, most is rám gondolsz. De nem küldtem el. Mert az is bántó lett volna. És nem akarlak bántani. De Te se bánts engem. Mert akkor nem vagy őszinte. A szíved mélyén nem akarsz bántani és tisztában vagy ezekkel a dolgokkal. Megpróbálhatod elfojtani, megölni, porrá zúzni. Akkor is ott lesz. Mert ez vagy TE!! Ezek a Te érzéseid irántam. Ugyanezt érzem Irántad azért tudom ennyire pontosan, őszintén leírni, megosztani Veled. Mert én is érzem, csak most már tisztában vagyok a dolog súlyával. Nem nyugszunk egymás nélkül... Ott vagyok a lelkedben, a szívedben, minden levegővételedben, a véredben, a gondolataidban, a vágyadban, az álmaidban..
Ahogy Te is ott vagy bennem..


Vera csak időhúzás. Nekem is van mit elrendezni bőven, az is biztos. De azt is érzem, hogy sok közötök nincs egymáshoz, nem vagytok egy húron, sőt inkább idegesít a mulyaságával, minthogy boldogságot okozzon. Pedig próbálkozik.. De felesleges..

És még valami így a végére, csak hogy teljes legyen a hidegzuhany. Rengeteget agyaltam, miért nem álltál elém, miért nem találkoztál velem, és avattál be a gondolataidba, az érzéseidbe.
Megmondom miért. Mert nem tudtál. Nem azért, mert nem volt bátorságod. Hanem azért, mert nem tudod a szemembe mondani, hogy vége. Mert a lelked mélyén Te is tudod, hogy még közel sincs vége, sőt soha nem is lesz. Ha megmondtad volna, olyan lett volna, mintha meghazudtolnád saját magad. Hiszen Te sem akarod ezt. A véget.
Ugyanúgy akarsz engem, ahogy én Téged. Ugyanazt érzed, amit én is. Megpróbálhatod palástolni, felejteni, akár még gyűlölni is.. De nem fog elmúlni. Addig nem, míg ver a szíved. Bennem sem múlik el soha. Rohadtul tud fájni. Kegyetlenül. De ez a fájdalom éltet.
Te éltetsz. Én éltetlek.

Te is tudod. Én is tudom.

U.i.: Ha ezt elolvasod, az égre tekintesz, elmosolyodsz, majd csak annyit suttogsz: "Imádlak!"




Erő..

Túl vagyok pár nagyon nehéz napon.

Nagyon idegesített a dolog, hogy Anyumék feje fölül viszik a lakást én meg nézzem végig.. Anyum miután hazajött egyik nap munkából, leültetett, majd elmagyarázta, hogy ne kezeljem így a dolgot. Csodálkoztam is hogy lehet ennyire nyugodt. Aztán elmondta, hogy Ő is új életet akar kezdeni. Ha megy a ház, megy az adósság is. El szeretne menni albérletbe egyelőre. De most még nem mehet, mert ha elmegy, apám még több tartozást halmoz fel és megint csak Anyum jár pórul. Ezért meg kell várni, míg elmegy a lakás. Akkor lemegy a teher Anyum válláról és tiszta lappal kezdhet, de ami még jobb, apám nélkül. Mert akkor Apám nyugdíjából sem vonnának már semmit, ergo éljen meg a saját pénzéből ahogy és ahol akar. Ezért nem harcol Anyum. Hanem vár. Mert muszáj várnia. Az idő hozza a megoldást és a szebb, boldogabb jövőt. Ahogy nekem is..

Persze, még egy esély.. Nem is tudom kit álltatok.. Ha a csillagos eget lehozná is késő lenne.. De ha hátat fordítok nincs biztos fedél a gyerekem feje felett.. Most nagyon ki vagyok szolgáltatva.. De tudom, hogy ez csak a jelenlegi állapot, fogok tudni változtatni és lépni, mert ez az állapot sem tart örökké. Csak ki kell bírni.. Időt kell nyernem, hogy kitaláljam, hogyan kivitelezhető a tervem. Valami alapot le kell tennem. Az új életem alapjait...

Hiába nem írsz egy büdös betűt se.. Akkor is közel érezlek magamhoz.. Két nap voltam nagyon ramatyul, de mind a két nap éreztem.. Éreztelek.. Nem hagytál egyedül.. Az összekötő vékony fonal nem szakadt el. Sőt. Csak egyre erősebb! Ahogy mi is egyre erősödünk.

A héten próbáltak mellettem lenni a barátok.  A bajban ismered meg kik a barátaid és ez most megint beigazolódott. Botinak volt pár olyan mondata, ami kijózanított, erőt és reményt adott. Ági minden nap ír és nem hagy keseregni. Niki Hétfőn jött haza Londonból, már Kedden délelőtt jött fel hozzánk és tök jót beszélgettünk, Ő is erőt adott. Kincső tegnap keresett fel és győzött meg arról, hogy akármilyen messze is van, mellettem áll és segít. És Téged is érezlek. Mintha ott állnál mellettem, érzem a jelenléted. És ez adja a legtöbb erőt. Hogy végig tudjam csinálni.

A Fiamért. Magamért. Érted. Értünk.

Csak egy kérdés..

Lenne Hozzád egy kérdésem:

Én vagyok a díler?

Csak egy Igent vagy egy Nemet várok, többet nem kell mondanod.

Még egy esély...

Annyi minden történt, hogy azt se tudom hirtelen, hogy hol kéne kezdenem..

Ugye írtam Neked, hogy szakítottam. Két nap telt el úgy, hogy szó szerint minden voltam, csak jó nem. Megkaptam, hogy visszakér mindent, megbánta, hogy elvett, panelpatkány lesz a gyerekből meg hasonlók. Mindegy, nagyon nem vettem fel, reménykedtem benne, hogy majd csak lehiggad és máshogy tudja kezelni a dolgokat. Na azt nem mondom, hogy nem fájt, hogy ne fájt volna.. Jobban is, mint vártam.

Közben megemlítenék még egy dolgot, mert nagyon fontos. Édesanyáéknál extra gáz van. Hiába törlesztgeti Anyum a rengeteg hitelt, már megint cseszteti őket a végrehajtó és már ott járunk, hogy a bank, aki a jelzáloghitelt adta a házra, fel akarja mondani a szerződést. Ez egyrészt azzal járna, hogy kapásból ki kéne fizetniük négy misit, plusz elárverezik a lakást a végrehajtás végett. Ez a dolog nagyon aggaszt, mert nagyon elszomorít, hogy lehet, hogy kiteszik őket a saját lakásukból, másrészt nem költözhetek gyerekestül egy olyan helyre, ahol nem biztos a fedél a fejünk felett. Arra még sajnos nincs pénzem, hogy kivegyek egy albérletet, erre esélyem sincs. Innentől be kell látnom, hogy sok lehetőségem nem maradt..

Kért még egy esélyt. Mérlegeltem a dolgokat. A mérleg nyelve kétségkívül, gondolkodás nélkül feléd billen, ez nem is kérdés. Viszont.. Kimondom kerek perec, nem merek úgy költözni, hogy közel sem biztos a megélhetés. Nem mehetek az utcára a gyerekkel. Plusz az is dolgozik bennem, hogy mindenki megérdemel egy utolsó lehetőséget. És utána nem lesz lelkiismeret furdalásom, ha mégsem működik és szétmegyünk, mert tudom, hogy mindent megpróbáltam, megpróbáltunk.
Lehet, hogy most csalódtál bennem, hogy nem erre számítottál és nagyon kérlek ne haragudj!
De elengedlek. Ahogy Te is elengedtél engem, mikor összejöttetek Verával.
De! Oké, elengedtük egymást. Mint mikor elengedsz egy pillangót, de visszarepül, tudod, beszéltünk is már erről. Attól függetlenül igenis visszarepülhet a pillangó. Sőt, nekem határozottan van egy olyan érzésem, hogy vissza is fog! És szerintem Te is érzed, hogy a köztünk lévő kapocsnak és kapcsolatnak még közel sincs vége. És igen, fogok még melletted ébredni! Csak még nem jött el a mi időnk..

Mindig Te leszel az az ember, akire a szívem vágyik. Aki megmozgat, minden értelemben, aki benne van minden szívdobbanásomban és a lelkemben. Mindig is imádni foglak és nagyon hálás vagyok mindenért amit adtál nekem!! Ha csak Rád gondolok megtelik a szívem boldogsággal és ezt csak Te tudtad kihozni. Te hoztad ki a Nőt, az igazi énem, Te építettél újjá, Te adtál erőt!Te mutattad meg milyen a teljes összhang két ember között.. Nagyon Köszönöm! Soha nem fogom tudni meghálálni.. Őrizlek a szívemben és a alkaromon és életben tart a remény, hogy egyszer leszünk még egymással nagyon boldogok. Teljes szívemből kívánom, hogy légy boldog Vera mellett és továbbra is legyél olyan szabad és élvezd az életet, ahogy eddig tetted!
Örökké szeretni foglak!

Megértés..

Tegnap este már azt hittem tényleg elveszítelek.. de éreztem azt is, hogy ez a szitu Neked is mennyire fáj..

A válaszod után elkezdtem reménykedni. Új erőre kaptam.

És akkor elkapott egy gondolatmenet.

Nem akartál bántani, egyszerűen csak biztonságba helyezted saját magad. Mert ha nem lépek egyedül maradsz. De ha lépek.. Akkor Te is.. Ezáltal a kezembe kulcsot adva. Ha változtatok, Te is. Így érzem, amit Te is érzel.. Ő nem tölt be nagy szerepet.. De kell.. Biztosítás. És már minden csak azon múlik.. Hogy mit teszek. És mikor. Azért nem mondtad, mert egyrészt nem akartad lelőni a poént, másrészt tudtad, hogy össze fogom rakni a képet, csak idő kérdése.

Ha új életet kezdek.. a saját erőmből.. tudod, hogy akkor leszek boldog.. és akkor leszel ott mögöttem. Akkor ölelsz majd át és csókolsz bele a nyakamba..Mert akkor leszek csak a Tiéd..  Most vársz. A lépésemre. Tiszta lappal kezdés.. De Hölgyeké az elsőbbség. Nekem kell előbb lépnem. Meg kell mutatnom mit akarok. Jobban mondva kit akarok.. Mert ugye mondani mindent lehet, de ha lépek is az ügyben akkor leszel biztos. Bennem. Bennünk.

Be kell vallanom, meglepődtem. És köszönöm, hogy beavattál, mert erre magamtól nem jöttem volna rá. De okos húzás és teljesen jogos. Még tetszik is, komolyan..

A mai naptól fogva minden erőmmel azon leszek, hogy minél hamarabb teljesüljön a vágyunk, az álmunk és a célunk. És ezt nem ígérem hanem közlöm. Már van is egy pár terv a buksimban.. Tudod, ha egyszer valamit a fejembe veszek.. ;)

Imádlak!

Hát persze, hogy félsz szeretni..

Félsz. Hát persze, hogy félsz szeretni, megint, ismét, újra vagy még mindig. Sok a seb, a feldolgozatlan, elfojtott fájdalom, amit jobb a magabiztosság álarca mögé rejteni.

Forgószélként kavarog a fejedben a kérdés, hogy ki merd-e tenni a lelked ázni az esőbe. Villámhárító nincs, csak a tető nélküli fal áll Benned. De olyan masszívra építetted, hogy azon az se jut át, aki megérdemelné, hogy ne hónapokig tartó kemény munkával bontsa le - ha sikerül neki egyáltalán. Aki igazán kíváncsi rá, hogy mi van a túloldalon.

Mintha régészeti lelet lennél - maradvány egy letűnt korból, ahol még számított a szív, az erő és minden bőrön belüli érték. De puha szőrű ecsettel kell Hozzád érni, mert egy hirtelen vagy erősebb mozdulat porrá zúzza Benned a bizalmat.

A kint álló topog a fal tövében, valahol a mélyben még ott a bátorság Benned is, hogy odalépj a kapuhoz és beljebb invitáld, de félted a szíved.. Azt az ökölnyi izomköteget, ami üvegpohárként roppanna szét a csalódástól, és szakadna meg végleg.

"Hát kell ez nekem?"- teszed fel a kérdést magadnak.

Az Igen-Nem hadsereg a gyomrodban tartja az ütközetet, pedig a választ pontosan tudod. Szomjazod a szerelmet, ami elől menekülsz. Remegsz érte, mint piás az olcsó borért, a sejtjeid kórusban sikoltják, a zsigereid lüktetve akarják.

De Te ki akarod üríteni a szíved. Kiköltöztetni belőle minden érzést, hogy ne fájjon semmi, robot üzemmódba állítani félholt lelked, a nem-érzés zsibbadt állapotában lebegni, és ettől remélni a totális boldogságot. De hiába dobod az érzelmek zúzdájába, és falod nagy kanállal a fájdalmat, habzsolnád a szerelmet, ha nem félnél.

Rohadt vágyfüggők vagyunk, lógunk a szeren, és pusztulat vár ránk, ha nem kaphatunk.

Hát hagyd, hogy a falad előtt toporgó esélyt kapjon!

Hagyd, hogy átfolyhasson a vénádba szúrt szerelem az érhálózaton, forduljon fel a világunk, lógjunk fejjel lefelé, rúgjuk a csillagokat a sarkunkkal, élvezzük az agyunkba tóduló bódulatot! Leheljük ki az "egyszer megszűnik a hatása" bűzös félelmét a szánkon.

Húzd hát magadhoz a dílert, a pontot, ahonnan az anyag beszerezhető, mert kell a szer, különben megszűnünk létezni. Kell Neked is, mint a levegő, mert beindul a szív, mint egy vegyszerpumpa, duzzadnak a szervek, tolja a sejtjeinkbe az Életet, a mindent építő és egyszerre pusztító érzést, mert emberből vagyunk, rohadt vágyfüggők!

Engedd be a dílert!

Végem..

"Lassan felém táncoltál,minket figyelt minden szempár..

Néz minden szempár.

Épphogy magadhoz húztál, kezdetét vette a forró tánc.. Eddig hol voltál?

Nem tagadom, úgy akarom a szíved, bár a lányok között megvan a rossz híred...Hé, várj! Én már előre félek..

Agyalok, hogy vajon mi a szándék, de bevallom, hogy bejön ez a játék..  Még várj, még végre készen állok Rád..

Végem, ha hozzám szólsz, végem, ha nem rám gondolsz.. Lelkembe szikrát szórsz, ezzel magadhoz láncolsz..

Végem, ha hozzám érsz, végem, ha mással táncolsz.. Miért játszol?

Felfoghatatlan percek, végtelennek tűnő órák.. Boldog, szép órák..

Bánj velem, mint egy herceg, ezzel mutass hát jó példát.. Másnak jó példát..

Nem tagadom, úgy akarom a szíved, a szomorú napokon Te segítesz majd át.. Már úgy hiszem nem félek!

Nem agyalok, azon mi a szándék, már bevallom, hogy bejön ez a játék.. Ne várj, most szótlanul csak bújj hozzám!

Végem, ha hozzám szólsz, végem, ha nem rám gondolsz.. Lelkembe szikrát szórsz, ezzel magadhoz láncolsz..

Végem, ha hozzám érsz, végem, ha mással táncolsz.. Miért játszol?

Talán most megtört a jég.. S ha boldognak látszanék..

Miattad van az, hiszen, nem mondok le rólad semmiképp!

Hisz folyton a fejembe jársz.. A szívemben ott bujkálsz.. Ezt nem kéne, hogy elbaltázd!!

Végem, ha hozzám szólsz, végem, ha nem rám gondolsz..

Lelkembe szikrát szórsz, ezzel magadhoz láncolsz..

Végem, ha hozzám érsz..

Végem, ha mással táncolsz..

Miért játszol?"



Életem legcsodásabb éjjele..

Az autóból a suhanó fákat és a lassan lemenő napot figyelem.  Előttem ül az anyósülésen. Megcsap a cigifüst és a szellő, ahogy sofőrünk-egy régi barát- rágyújtott és lehúzta az ablakot. Érzem már, hogy valami készül. Felpezsdít a gondolat.

Nála ülünk a teraszon. Mindannyian cigizünk és beszélgetünk. Még semmi komolyra nem tértünk rá, csak a szokásos baromságok és az ökörködés. Ez folytatódik egy ideig bent a házban is, de csak miután szét néztem. A kádon és a franciaágyon megakad a tekintetem és csak egy jaaj-t tudok kipréselni magamból. A beszélgetés megint a teraszon folytatódik amikor Ő bemegy. A közös barátunk rám pillant, majd halvány mosollyal az arcán megjegyzi: "Mindent tudok! Ő tudja, hogy tudom és megkért, hogy ne mondjam el, de nem bírom ki. Egyszer én írtam rád, helyette és akkor eszméltem rá, hogy te vagy, mert át vagy nevezve nála." Mellé még azt is elmondja épp mi volt a profilképem.

Első reakció: hideg zuhany. Ez a közös barát nem éppen a titoktartásáról híres. És tudtam, hogy ez lesz. Rögtön ezután a következő reakció. ÉS? Most már nem nagyon tudja elpletykálni, ha el is kotyogja, leszarom. De így simán. Leszarom. Ha ki kell derülnie, derüljön ki. De azt is hozzá kell tennem, hogy kb két hónapja tisztában van ezzel az információval. És konkrétan semmi nem történt. Akkor meg minek izguljak? Már úgyis mindegy, így is úgy is tudja..

Persze érdeklik a részletek és annyira firtatja hogy azon kapom magam, hogy percek óta csak ontom magamból a sérelmeimet és jól esik ezt két olyan ember társaságában tenni, akiket hosszú évek óta ismerek. Kiül az arcára a döbbenet és végül megérti mi és miért történt.

Tovább beszélgetünk problémákról, de megkönnyebbültem. Hogy az igazság kiderülése-e az ok vagy az, hogy kicsit kiönthettem a szívem, pontosan nem tudom, de igazából teljesen mindegy.

Amikor egyszer csak közli azt is, hogy "Ja, amúgy Te ma itt alszol!" teljesen leesik az állam és egyszerre három gondolat érkezik. Kiugrom a bőrömből örömömben, Anyum megöl és Vajon hogy fogja átvészelni a Kicsi Anyummal az éjszakát.

Éppenséggel gondolhattam volna hogy a barát nem fog az éjszaka közepén még engem hazafuvarozgatni. De ha így alakult.. Akkor élvezzük ki a helyzetet!

Este tíz. A barát elköszön és mi már kettesben lépünk be az Ő területére. Képeket már kaptam erről a házról és álmaimban is sokat szerepelt, de élőben sokkal jobb. Maga a tudat is, hogy végre Nála vagyok, lebilincselő, lehengerlő és megszédítő. Fel sem fogjuk csak hosszú percek után. Addig beszélgetünk, mintha olyan marha átlagos lenne a szituáció, és kábé mint két első szerelmes tinédzser semmi értelmeset nem nyögünk ki. Aztán elkezd leesni hogy mi is történik. Mind a kettőnknek. Elkezd zenét keresni a gépen és én mögé térdelek. Átölelem. Ekkor tudatosul bennem, hogy most egy álmom vált valóra. Aranyosan megszólal: "Még most sem hiszem el, hogy itt vagy!" Ahogy én sem..

Amikor végre teljesen felfogjuk, hogy már csak kettesben vagyunk, már egymáson fekszünk és az ajka az ajkamon. Belebizsergek és még a lábam is megremeg. Minden egyes csókjával levesz a lábamról. Akárhányszor is történik meg, minden egyes csókjában elveszek, meghalok és újjá születek. Amikor a nyelve hozzáér a nyelvemhez, felforr a vérem és érzem, hogy élek..

Oké, cigiszünet. Még mielőtt nagyon belelendülnénk.. Megint beszélgetünk és kicsit még mindig hihetetlen, hogy nála vagyok..

Elönt a vágy és a forróság. Ahogy a nyakamba csókol, végigkarmolom a hátát. Minden mozdulatot imádok. Nem gondolkozom, átadom magam Neki és a pillanatnak. Élvezem, ahogy hozzám ér, ahogy néz és ahogy felfogja a hajam.

Élvezem minden érintését, minden csókját és minden lökését.. A sóhajunk tölti ki a szoba csendjét és mint mindig, most is forró a teste. Simogatom és harapom a bőrét. Végigcirógatom a mellkasát, mire felsóhajt. Imádom nézni, mikor élvezi és beharapja az alsó ajkát... Mikor magára ránt és letekintve látom, ahogy táncot jár a nyelve... Mikor együtt nézzük, ahogy összeolvadunk... Amikor feszül az izmos karja, a kezei a csípőmön és úgy mozgat.. Lehengerlő látvány. És rettentően izgató. Leírhatatlan, mámoros és nagyon szenvedélyes érzés. Mintha lángra akarnék lobbanni. Kora hajnalban már annyira készen vagyok, hogy nem kell sokat dolgoztatnia az ujját ahhoz, hogy rám szakadjon a plafon. Hát na.. az ennivalót amit  éjszaka kaptam, le kellett dolgozni...A karjaiban tart és elalszik. Már másodjára. Elsőre is így aludt el, csak én nem tudtam aludni, mert lelkiismeret furdalásom támadt a Kicsi miatt. Haza is akartam menni, csak nem jött a taxi. ( Utólag, hála annak a jó istennek!) De visszakanyarodva. Az érzés, mikor hallom, ahogy szuszog, hozzábújva, összegabalyodva fekszünk és nézem, ahogy alszik, leírhatatlan. Nagyon aranyos olyankor..is! Nyugodtak a vonásai, és szép. Nem szoktam ilyet mondani pasikra. Általában a helyes jelzőt használom. De Ő esküszöm, szép. Szívesen látnám minden reggel ébredés után.

Volt egy beszélgetésünk is, és megint csak kiderült, hogy mindenről tudunk beszélni. A szokásos. ;) De az éjszaka nagy részében nem szavakkal kommunikáltunk, hanem érintéssel, nézéssel és csókkal.

Ahogy óvatosan kikelek mellőle, nem ébred fel. Kilopózom, felöltözöm, megmosom az arcom, majd elkezdek keresni valamit, amire mindenképp rá kell írnom két szót. Persze nagy hirtelen nem találok semmit, csak egy régi bevásárló listát. De a papír másik oldala tiszta. Tollat sokkal könnyebben találok és el is kezdem írni a szavakat: "Köszönöm! Szeretlek!"

Még egyszer muszáj bemennem Hozzá. Továbbra is édesen alszik. Lehajolok, és puszit nyomok a buksijára. Hümmög egyet. Hihetetlenül édes... Elindulok, mielőtt még meggondolom magam.

A megmaradt kajcsit visszarakom a hűtőbe, lekapcsolom a villanyt és a telefonnal világítva eljutok az ajtóig. Lassan nyitom ki, remélem nem csapok nagy zajt majd bezárom magam mögött. Végigsimítok a két cicán, akik már nevet is kaptak: Zafira és Kendra. Nyávogva kísérnek a kapuig. Elhúzom a reteszt, majd kívülről visszatolom a helyére. Első visszapillantás a házra. Még el is mosolyodom.

Átmegyek az úton. Csepereg az eső, hideg a hajnal. Második visszapillantás. Majdnem az utca végén a harmadik visszapillantás, de ilyenkor már teljesen meg is fordulok. Jókora darabot hagytam itt ma este a szívemből. És soha nem fogom megbánni. Azt nagyon bántam volna, ha kihagytam volna. És egész életemben rágott volna a "Mi lett volna, ha?" kérdése. De így, hogy átéltem.. Életem legcsodásabb éjjele volt. Egy valóra vált álom. Sosem felejtem el.

 


Határátkelés..

Nem egy határ volt mostanában, amit olyan könnyedén és simán léptünk át, hogy már csak akkor eszméltem erre, mikor már megtörtént.

Egyszer féltetten őrzött vágyainkat osztottuk meg egymással, de ezek annyira mélyen voltak bennem, hogy még senkinek nem beszéltem ezekről. Főleg, hogy senkiben nem láttam azt, hogy nyitott lenne ezekre a dolgokra. Ő nem csak nyitott, de ugyanúgy felizgatja még a gondolat is, ahogy engem. Ez már tényleg félelmetes..

Hétköznapi mégis nagyon komoly dolgok is szóba jöttek az elmúlt napokban köztünk. Helyre raktunk olyan dolgokat, amik csak a levegőben lógtak, de most már mindkettőnkben helyén van.

Még mindig nem találkoztunk. De reménykedem benne, hogy ez megtörik a hétvégén és láthatom végre. Mert..

A fájdalom elillan.. Az érzés örök!

 

Imádat..

Elő került! ;)

De.. éreztem is, hogy nemsokára hallat magáról.

Hétfőn este, nagy tanulás közepette valahogy elkalandoztak a gondolataim. Addigra már amúgy is eléggé zsongott az agyam az elsősegély szabályaitól, úgyhogy hagytam hagy szárnyaljanak a gondolatok. És jött egy "idegen" gondolatmenet. Úgy értem, hogy nem a saját gondolataim, én csak befogadtam, vettem az adást és értelmeztem a dolgokat. Mert tudtam, hogy Ő az..

Éreztem, hogy aggodalomra semmi okom nincsen. Nem történt semmi baj, csak rengeteg a munkája plusz belekezdett még valamibe. Egy nagy kaliberű dologba. A mostani élete lezárásába.

Időt kell neki hagynom ezekhez a dolgokhoz, mert ezek nagyon nem mennek egyik pillanatról a másikra. Ez egy hosszú folyamat. Ahogy az én mostani életem lezárása is az. Várt egy jelet. Ez a jel az volt, hogy elkezdtem a jogsit, hogy elinduljak önállóságom felé. Mivel megkapta a jelet, hogy belekezdtem egy új élet alapozásába, Ő is belefogott. Sok terve van és elég sok dolognak kell a végére pontot tennie, mert tudja, hogy ezek a mostani életébe beleférnek, de ha kapcsolatban fog élni, akkor nem lóghatnak ezek a dolgok a levegőben. Le kell őket zárni. Áldozatokat hoz. Anélkül, hogy kértem volna. Lányokat utasít el, pár kapcsolatnak tett és tesz a végére pontot. Ami számára nem nyomott sokat alapban, de kis kikapcsolódásnak, időtöltésnek teljesen jó volt. Tiszta lappal akar kezdeni. Velem. Ahogy én is. Vele.

Én is szépen lassan lezárom mostani életem fejezeteit, hogy új életembe semmi ne zavarhasson bele. Sok dolgunk lesz, de mind a ketten látjuk a célt. Még most egyedül, külön, de nemsokára már együtt lépünk egy olyan útra, ahol mind a ketten meg fogjuk találni azt a boldogságot, ami jár nekünk.

Szóval ezért tűnik el néha. De igaza van. Most még eltűnhet és elrendezhet mindent, mikor, ha nem most? És igaz, hogy megfolyt a hiánya és néha bele akarok halni, annyira fáj, hogy egy hónapja láttam, de ez sajnos ezzel jár. Tudom, ha tud, ha lesz lehetősége, jönni fog. Csak kis idő kérdése. Hiszen jövőt építget. Az nagy munka..

Furcsa érzés ez. De olyan erőt ad, amit eddig semmi.  Hogy valaki azt nyújtja, amit mindig is szerettem volna. Ilyen szerelemre vártam mindig. Hogy ne csak én hozzam sorra az áldozatokat, ne húzzam egyedül azt a szekeret, amit két embernek kéne. Hogy visszakapjam azt a szeretet, azt a szerelmet amit adok. De eddig ezért nem kaptam meg. Hogy kivárjam a megfelelő alkalmat. A nekem rendelt embert. Őt..